Ez�st f�nix

Az �jszaka am�gy is nagyon s�t�t volt, de most hirtelen koromfeket�re v�ltozott; m�g a csillagok is kialudtak, a hideg egyre �rezhet�bb lett, pedig j�niust mutatott a napt�r. Az egyetlen f�nyforr�s a Magnolia - k�zben egy 17 �v k�r�li fi� smaragdz�ld tekintete volt, aki meg�rezte a vesz�lyt, �s jobb �tlete nem l�v�n, beugrott az egyik s�r� hortenziabokor m�g�. Azt egy�ltal�n nem vette sz�m�t�sba, hogy dementorokkal tal�lkozik.
Harry szok�sos, esti s�t�j�n volt, ami n�ha – mint most is – az �jszak�ba ny�lt. Rengeteget t�prengett az elm�lt napok sor�n, �s a legjobb gondolatai mindig ilyenkor t�madtak, hogy lelket �ntsenek bel�, de most csak nem akartak �rkezni. �gy �rezte, m�g egy ez�st�s felh�csk�t sem tud megid�zni, nemhogy egy inkarn�l�dott patr�nust!
A p�lc�j��rt ny�lt, ami – Mordon tan�csa ellen�re – a farzseb�ben volt. A tucatnyi csukly�s alak egyre k�zeledett fel�, de � k�nytelen volt tenni valamit, mert tudta, hogy meg�rezt�k a jelenl�t�t. Nem jutott esz�be egyetlen boldog eml�k sem, teljesen �rzelmekt�l mentes volt, mint az elm�lt napok b�rmelyik�n. A dementorok Harry fel� siklottak, m�r csak p�r m�terre voltak t�le, �s azonnal kezdt�k elsz�vni a fi� boldog �rz�seit, de � nem tett ellene semmit.
V�rta, hogy �lesen, sz�vszaggat�an felhangozzanak �desanyja sikolyai, de nem ez t�rt�nt. Helyette halv�ny, villan�snyi k�pek tolultak az agy�ba, a nem is olyan t�voli m�ltb�l.
> Sirius Black �tesik egy bolt�ven… Arc�r�l nem t�nt el a g�nyos mosoly, de a szeme elkerekedett a d�bbenett�l. <
Harry Keresztapj�ra gondolt, akit itt l�tott el�sz�r, �s elfacsarodott a sz�ve, de m�g mindig nem reag�lt a dementorok k�zeledt�re.
> Egy forg�, szem�veges n� rovarszer� alakja emelkedik ki egy k�t�lb�l, �s azt mondja �les, rekedt hangon: „…egyik�k meghal a m�sik keze �ltal, mert nem �lhet az egyik, m�g �l a m�sik…” <
El sem gondolkodhatott a furcsa jelens�gen, mert m�r megjelent a harmadik eml�kk�p:
> Albus Dumbledoret, a Roxfort valaha volt legnagyobb igazgat�j�t egy z�ld f�nycs�va tal�lja el, majd �tesik egy magas torony perem�n. �, Harry pedig nem tehet semmit. <
Az igazgat� miatt �rzett gy�sz folyamatosan lobogott a lelk�ben, mi�ta a Privet Drive - ra j�tt, �s most �jult er�vel mardosta a sz�v�t. Dumbledorenak tett �g�rete tartotta �letben, �s igyekezett is betartani szav�t.
Az utols� eml�k, amit l�tott, sokkal tiszt�bb volt, mint a t�bbi:
> Egy gy�ny�r�, v�r�s haj� l�ny n�z r� nagy, b�natos szemekkel, de elsz�ntan. <
Tudta, hogy � okozta Ginny k�ts�gbees�s�t, de meg akarta v�deni, hiszen a l�ny nagyon sokat jelentett neki.
Ginny, Hermione, �s Ron… Most m�r �k a csal�dja… Hirtelen, �s krist�lytiszt�n sz�k�tt az agy�ba a gondolat, valami m�ssal egy�tt, … a f�nix dal�val.
Az im�nti bizonytalans�ga, �s rem�nytelens�ge azon nyomban elsz�llt, helyette mindent kit�lt�tt a mad�r �neke.
- Expecto Patronum! – ki�ltotta f�lhangosan, nehogy fel�bredjenek az emberek, b�r a hirtelen felt�n� f�ny �gy is furcsa lesz nekik.
Azonban a szarvas nem j�tt, helyette csak ez�st�s k�dfelh� sz�llt ki a p�lc�j�b�l, ami nagyon meglep� volt, hisz Harry biztos volt benne, hogy �lete leger�sebb patr�nus�t id�zi meg.
A dementorokr�l szinte el is felejtkezett, az agya l�zasan j�rt, de miel�tt eredm�nyre juthatott volna, az ez�st�s felh� k�r�lvette, �s �tj�rta minden porcik�j�t.
A teste �gy izzott, mint a neoncs�, m�g v�g�l az eg�sz jelens�g a jobb keze fel� h�z�dott, majd, mikor m�r csak a p�lca izzott, hirtelen meg�llt egy m�sodpercre, pedig ezid�ig sz�ntelen�l mozgott.
Nem tudta, mit kellene tennie, de �szt�n�sen arra koncentr�lt, hogy az a bizserget� hull�m mindent elnyeljen k�r�l�tte. Az energia v�g�l kit�rt a p�lc�b�l, testet �lt�tt, �s hatalmas sebess�ggel a dementorok fel� suhant, akik menek�lni kezdtek.
Harry szem�gyre vette �j patr�nus�t: egy gy�ny�r�, ez�st�sen csillog� f�nixmadarat.